Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Border collie

2008.09.09

ISDS avagy az igazi border collie

Az intelligencia mibenlétének pontos meghatározása a beszédre képtelen állatoknál még nehezebb, mint az embernél. De bármit is értsünk alatta, legtöbbször a border collie-t nevezik a legintelligensebb kutyafajtának. Juhászkutyaként világszerte ismert és kedvelt, egyre több kutyás sportágban veszi át a vezető szerepet, agility-ben pedig minden kétséget kizárólag egyeduralkodó: az utolsó négy világbajnokságot border collie nyerte maxi kategóriában. De például mentő- és kábítószer-kereső kutyaként is kiváló teljesítményt nyújtanak a fajta képviselői. Vajon mi lehet „BC ügynök" titka?

Századokkal az ipari forradalom előtt, Nagy-Britannia jóléte a gyapjúra épült. Domesztikált juhokat már a neolitikumban terelt az ember, juhászkutyák segítségével. A brit szigetekre a rómaiakkal is érkeztek juhok és terelőkutyák. John Caius az 1500-as években már említi a „shepherd’s dogge-t". Az angliai kutyákról szóló könyve, a „De Canibus Britannicus" valószínűleg a legrégibb írásos emlék arról, hogyan dolgoztak a brit juhászkutyák. James Hogg (1772-1835) szerint – aki nemcsak juhász, de költő is volt – juhászkutyák nélkül Anglia és Skócia hegyes-völgyes vidéke egy fabatkát sem érne: „Több kézre lenne szükség a nyájak irányításához és piacra hajtásához, mint amennyit el lehetne tartani az egész nyereségből."

A múltban a juhászkutyák jobban különböztek egymástól, mint napjainkban. Szinte annyi munkakutya-típus volt, ahány juhfajta. A legtöbb brit juhászkutya-változat azonban kihalt, többek között akkor, amikor a juhokat és a marhákat már nem lábon hajtották a piacra, hanem vonattal, majd később kamionokkal szállították. Így már nem volt szükség az erős hajtóösztönnel rendelkező, kemény kutyákra, melyek képesek voltak hatalmas csordákat nagy távolságokra hajtani.

A ma is létező juhászkutya-fajták közül egyedül a border collie őrizte meg kiváló szellemi képességeit. A skót juhászkutyáról vagy, mondjuk, a bobtail-ről ma már egyáltalán nem gondolnánk, hogy bármiféle szellemi vagy fizikai munkavégzésre alkalmas lenne, legfeljebb pompás szőrzetüket csodáljuk meg a kiállításon.

A miértre a válasz roppant egyszerű: a border collie az egyetlen olyan fajta, melyet egészen az 1970-es évek végéig kizárólag munkakészsége alapján szelektáltak, sőt jelenleg is az állomány nagyrészét nem küllemre tenyésztik. Ezért ma még (!) a kedvencnek eladott, kiállítási szülőktől származó border collie-k is kiváló terelőösztönnel és nagyon jó temperamentummal rendelkeznek. Mindez elsősorban egyetlen Társaságnak, az 1906-ban alakult International Sheepdog Society-nak köszönhető (Nemzetközi Juhászkutya Társaság, röviden ISDS.)

Az első regisztrált juhászkutya-versenyt 1873-ban tartották Balában, Észak-Walesben. Minden bizonnyal azóta rendeznek terelőversenyeket Nagy-Britanniában, amióta mezőgazdasági kiállítások léteznek. De ez az első feljegyzett verseny azért különösen fontos, mert itt született a Társaság létrehozásának ötlete, melyre 1906-ban került sor. Az ISDS-t azzal a szándékkal alapították, hogy fokozzák a juhász és hivatása iránti érdeklődést és megbecsülést, illetve megkönnyítsék a jószág kezelését a juhászkutya-állomány minőségének javítása által. A Társaság fő célja ma is ugyanez, hiszen egy jó munkakutya nélkül a juhász munkája lehetetlen lenne, dombos és sík vidéken egyaránt. A brit mezőgazdaság óriási hálával tartozik ezeknek a keményen dolgozó négylábúaknak, vagyis ezeknek a kutyáknak a fejlődése egyben fontos gazdasági szempont is. Ezt megkönnyítendő, 1955-ben a Társaság létrehozta első törzskönyvét (Stud Book), melyben a pedigrék az 1900-as évek elejéig, egészen a híres Old Maid-ig nyúlnak vissza. Ma már évente több mint 6500 kölyköt regisztrálnak, és 2000-ben elérkeztek a 250 ezredik regisztrált kutyához. Az adatokat Mr. Norman Lorton vezetésével állítják össze, aki 2001-ben vette át a törzskönyv vezetését és felügyeletét (Chief Executive and Keeper of the Stud Book). Az ISDS törzskönyve a dolgozó juhászkutyák pedigréit illetően az elsődleges információforrás az egész világon. Felbecsülhetetlen segítség azoknak a lelkiismeretes tenyésztőknek, akik folytatni akarják a kiválóságra törkevést a dolgozó juhászkutyák tenyésztésében, és tudatában vannak, hogy a pedigrék kiemelt szerepet játszanak a tenyésztő munkájában és segítenek neki egyre jobb és jobb kutyákat létrehozni.

A juhnyájakért felelős emberek azért használnak juhászkutyákat, mert ők biztosítják a juhok gondos mozgatásának a legbiztonságosabb és leghatékonyabb módját egyik helyről a másikra. A juh nem fél a jól képzett juhászkutyától.

Az ISDS csak tagjai kutyáit regisztrálja, illetve jegyzi be a törzskönyvbe mint „working sheepdog"; a Társaság ugyanis fajtakérdésekkel nem foglalkozik. Náluk csak a kutya munkája, nem pedig külleme számít. Ha egy ISDS-kutyát gazdája kiállításon akar indítani, a Kennel Clubnál is regisztráltatnia kell kedvencét, ami border collie néven történik. A border collie nevet a Társaság első titkára, Mr. Reid találta ki. Reid skót volt, ezért magától értetődően a collie megnevezést használta, a border szó pedig annak a ténynek köszönhető, hogy az angol-skót határvidékről származtak a legjobb terelőkutyák.

A fajta egészen 1980-ig „megúszta" a hivatalos kinológia általi elismertetést. Hogy az idézőjeles kijelentést valójában mennyire komolyan kell venni, idézzük fel Lance Alderson, az ISDS akkori titkárának levelét, melyet 1976 júniusában intézett a tagsághoz. Az írás egésze nagyon tanulságos, de az első bekezdést különösen érdemes szó szerint idézni.

„Amikor ez a hírlevél elér Önökhöz, a border collie már minden bizonnyal a Kennel Club által elismert fajta, kiállítási célokra. A Társaság ezirányú kezdeményezései ellenére, és minden levél, petíció és folyamodvány ellenére, melyeket közvetlenül tagjaink intéztek a Kennel Club vezetőségéhez annak érdekében, hogy ne vegyék figyelembe a fajta elismertetése iránti kérelmet, a nyomás szemmel láthatólag ellenállhatatlan volt a Kennel Club felé azok részéről, akik azt az ellentétes álláspontot képviselik, hogy a border collie-nak kiállításokon kell szerepelnie. Így tehát az „elismertség" a küszöbön áll. A Társaság hálás a tagjainak és mindenkinek, aki síkra szállt a border collie-ért, és nagyon sajnálom, hogy nem szolgálhatok jobb hírekkel."

A levél további részében Lance Alderson egyebek között kifejti, hogy nem ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy az elismertség teljesen tönkre teszi majd a fajtát; szerinte ez csak azokra az egyedekre és vonalakra vonatkozik, melyek abba a „természetellenes szituációba" kerülnek, hogy kizárólag kiállítási győzelemre tenyésztik őket. Alderson úgy gondolta 1976-ban, hogy egyetlen juhász, farmer vagy sportoló sem fogja szukáját egy show-championhoz vinni fedeztetni, legalábbis ha potenciális munkakutyákat akar tenyészteni. Ezzel szemben jóval nagyobb esélyt látott arra, hogy – legalábbis kezdetben – a standard-et szem előtt tartó tenyésztők egy-egy csinosabb ISDS munkakutyához menjenek fedeztetni. Alderson feltételezte, hogy ketté fog válni a fajta; és amit 1976-ban jósolt, kevesebb, mint 30 év alatt valóra vált! Alderson azt írta, már akkoriban átlagosan napi négy telefonhívás érkezett az ISDS titkárságára olyanoktól, akik border collie-t szerettek volna kedvencnek, de lehetőleg nem munkavonalból. Hírlevelében úgy fogalmazott, hogy nyilván sokan várnak ugrásra készen a fajta elismerésére, a standard publikálására, hogy jól helyezkedhessenek a show border collie bizniszben, és jobbra-balra tenyésszenek olyan kutyákat, melyek csupán küllemükben emlékeztetnek a border collie-ra, és végrehajtsák azt a rombolást, amitől az ISDS tagjai olyannyira félnek. De az ISDS tenyésztő-tagjai, és csakis ők – zárta a titkár levelét –, biztosíthatják, hogy ez a rombolás a kiállítási színpad falai között maradjon bezárva, és ne szivároghasson be a dolgozó border collie világába.

A Kennel Club végül 1980-ban októberében fogadta el a border collie fajtaleírását (standard), így hivatalosan nagyon fiatal fajtáról van szó. Azonban már ez a néhány évtized is elég volt arra, hogy ez a fajta is kettéváljon kiállítási és munka típusra. Pedig aki kizárólag küllemi szempontok alapján tenyészti ezt a munkakutyát, és olyanoknak is ad kölyköt, akik nemhogy nem terelnek, de még nem is sportolnak kutyájukkal, azok bűnt követnek el a fajta ellen. Több mint háromszáz másik elismert fajta létezik, miért kell még a border collie-ból is küllemkutyát csinálni? Legalább egy igazi munkakutyát őrizzünk meg az utókornak!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Flóra

(Flóra, 2009.01.26 20:05)

Hát igen a Border Collie-nál nincs szebb teremtmény.Jó az oldal=)